John Green-Csillagainkban a hiba értékelés

Először a filmet láttam ami (nem nagy meglepetés) nagyon tetszett. Eléggé megrázó volt a történet, viszont sok vicces pillanat is volt benne. A szereplők szerintem jó választás volt: A beavatottból is ismert Shailene Woodley (Hazel Grace) és Ansel Elgort (Augustus Waters) alakítja a két főhőst. Miután megnéztem tudtam,hogy el fogom olvasni a könyvet, Karácsonyra meg is kaptam, de csak nemrég jutott annyi időm,hogy elolvassam. És.... nem csalódtam, sőt.

Mindenképp el kell olvasnia annak aki látta a filmet,hisz hiába szinte minden hasonló,de mégsem. Vannak jelenetek amik másképpen vannak megírva. Szerintem olvasva az egész történet kicsit másabb. A "nem akarom,hogy vége legyen" és a "miért történik ez a jó emberekkel" alapgondolat olvasás közben. A könyv nem túl hosszú mégis nagyon sok minden van benne betegségtől kezdve, sok szomorúság, szép pillanatok, egy utazás ami felejtetetlenné válik, sok-sok fájdalom, és rengeteg érzelem. S ez mind egyben mi mást vált ki az emberből főleg ha jól meg van írva, hát persze,hogy sírást .
Ahogy haladtam a vége felé egyre nehezebben ment a lapozás, lassabban olvastam a sorokat, szavakat,nem akartam,hogy befejeződön, nem akartam,hogy így fejeződjön be a történet. Kicsit úgy éreztem magam mint Hazel: többet akartam megtudni. De nem írhatok kedves John Greenek,hogy legyen szíves tovább gondolni a történetet. Szerintem ezt ránk akarja bízni. Én meg is tettem, bár nem tudom igazából mi lenne jó a végén. Sajnos egy dolog biztos, senki sem él örökké. Ha olvasod tudd: sok "miért" fog benned kialakulni, hisz ez nem egy happy end történet. Komoly dolgok történnek 2 fiatal felnőttel, akiket a legsúlyosabb betegség talált meg. Mégis a könnycseppek között azért nagyon sok megmosolyogtató pillanat van, és szerintem ezért is ennyire jó ez a történet. 


Ha értékelnem kellene a könyvet akkor 10/9.5. A film pedig: 8. Azért ennyi mert annyira felidegesített,hogy az "Oké" "Oké"-ból a filmben "Hát jó" lett. Lehet ez egy apróság de engem nagyon zavart.

Kedvenc idézetek: Kettőt a képen megtaláltok, de azért bemásolok pár szép,és kedvenc mondatot:

"Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte."

„ Akár egy régi festmény, amely megelevenedett- minden szívfájdítóan idillinek tűnt a reggeli fényben-, és ara gondoltam milyen csodálatosan különös lehet egy olyan helyen élni, ahol szinte mindent halottak építettek. ”


''– Oké – mondta egy örökkévalóság után. – Nálunk talán az oké lesz az örökké. 

– Oké – bólintottam.''

"– A világ – mondta – nem egy kívánságteljesítő gyár."