Cynthia Hand: Say Goodbye – Amikor búcsúzunk értékelés
Szerző: Cynthia Hand
Kiadó: Maxim,2015
Fülszöveg: Alexis egy középiskolás kitűnő tanuló, akit felvettek a híres MIT egyetemre, matematika szakra. Öccse öngyilkossága óta azonban semmi sincs rendbe a családjában. Anyja egyfolytában sír és azt mondja, hogy véget ért az élete. Apja még a tragédia előtt elhagyta őket egy fiatalabb nőért. Alexis pedig dühös, ugyanakkor magát hibáztatja öccse, Ty haláláért, néha pedig az az érzése, hogy öccse szellemként követi őt. Alexis pszichológusa, Dave azt javasolja a lánynak, hogy kezdjen el naplót írni, hátha így könnyebben meg tud birkózni öccse öngyilkosságával. És ahogy Alexis papírra veti fájdalmát, kétségeit, emlékeit, úgy tárul fel az olvasó előtt a múlt, a jelen és a jövő.
Értékelésem: 5/5
Lexie a főszereplő aki szép jövő előtt áll matekzseni, egyetemre készül, de hamarosan megváltozik az élete : elveszíti testvérét Tylert. Öngyilkos lesz a garázsukban. Ezt próbálja feldolgozni ami nem megy egyszerűen. Egy szétesett családot látunk, apa boldog egy másik nővel, anyánál már kialakulóban egy alkoholizmus,Lexie távol akarja magát tartani mindenkitől. Hibáztatja magát,hisz azon az estén kap sms-t a testvérétől de nem veszi figyelembe és úgy gondolja ezért ő a hibás. Pszichológushoz jár aki ad neki egy naplót,hogy írja meg az emlékeit testvérével kapcsolatban, mi pedig megismerjük a múltjukat. Lassan összeáll az egész történet é a végén minden olyan szomorúan igaz lesz. És természetesen sírunk. Az életben az egyik legnehezebb a gyászon túlesni. Azt hiszem Lexie is azon a lépcsőn próbál végigmenni aminek a végén ott lesz az elfogadás. A mellékszereplők is fontos szerepet játszanak a történetben, még akkor is ha teljesen a háttérbe vannak szorítva,illetve Lexie próbálja magától eltaszítani őket. Steven a volt barát, aki ott áll a háttérben végig ő az aki nem adja fel, ő a kedvenc karakterem. Keveset tudunk róla, de ez nem is egy szerelmi történet, így pont elég volt. A szomszédja illetve iskolás barátjait is megismerhetjük egy kicsit,hogy próbálkoznak visszatérni Lexie életébe. Talán Sadie segít neki a legtöbbet, de az Ő életében is volt ok a gyászra így szerintem átérzi a helyzetet.
A borító nagyon szép mind a kettő a külföldi és a magyar is. A történet nagyon megindító, sokat lehet utána gondolkodni,hogy mi mit tettünk volna,hogy tudnánk elviselni. Az öngyilkosságról azt hiszem mindenkinek megvan a maga véleménye így a történetben is mindenkinek meglesz az álláspontja, a hozzáállása Ty döntéséhez. Az én véleményem az,hogy észre kellett volna venniük a szülőknek hamarabb,hogy valami gond van főként az ismert korábbi próbálkozásával. De természetesen nem hibásak,hisz nem ők tették. Ez egy visszafordíthatatlan döntés volt lehet önzőnek nevezni, gyávának, bátornak, de egy biztos többé nem lesz ott a nővére mellett, az anyja mellett, nem fog lediplomázni, megházasodni, nem lesz apa, és nem élheti azt az életet ami rá várt. Ilyenkor mindig arra gondolok aki más okból hal meg (nem tehet róla) azok bármikor jobban választották volna ha élhetnének, nem dobták volna el maguktól. De azt is mondhatjuk Ty elérte az a szintet amikor már úgy érezte nincs visszaút. Hát igen... tényleg nagyon nehéz ehhez hozzáállni. De örülök,hogy van olyan könyv ami foglalkozik ezzel a témával is.
Egy dolgot pedig sosem szabad elfelejteni : Nem tudhatod mik lesznek az utolsó szavaid a szeretteidhez, így sosem feküdj le haraggal, időben mond el,hogy mennyire szereted őket hisz lehet most még itt van vagy itt vagy de a következő pillanatban már nem.
Kedvenc idézetek:
"Az idő múlik. Ez a szabály.Nem számít, mi történik, nem számít, mennyire érzed úgy,hogy az életedben minden lefagyott egy bizonyos pillanat köré, az idő halad tovább."
"Akiket szeretünk, igazából sosem mennek el."
"sosem tudhatod, mikor lesz az utolsó alkalom. Amikor megölelsz valakit. Ha megcsókolod. Amikor elbúcsúzol."
Csak ajánlani tudom :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése