Amy Harmon: Arctalan szerelem értékelés

Cím: Arctalan szerelem
Szerző: Amy Harmon
Kiadó: Twister Media,2016
Fülszöveg:Ambrose ​​Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is

Értékelésem: 5/5

Úgy érzem az öt csillag kevés is ehhez a könyv értékeléshez. Már a borító is magával ragadott na de ami  a könyv belsejében volt az pedig maga volt a szívbemarkolóan, érdekes  történet. Szerettem az egész könyvet a mondanivalójával együtt. Hisz szerintem is fontos,hogy ne csak a külső alapján értékeljen az ember,hisz bárki nézhet ki jól,ha belül " rohad" a lelke, rosszak a hajlamai, agresszív, nagyképű, vagy elvan magától szállva. Persze ez nem igaz mindenkire. A külső szépség sem csak

annyit jelent,hogy úgy nézel ki mint akit az istenek formáltak.A csúnya dolgokat is széppé lehet változtatni,ahogy az írónő mondja,plusz nagyon is relatív,hogy mi illetve ki szép. Fern sem tartotta magát szépnek, az évek őt is megváltoztatták máshogy kezdett kinézni de a belső része nem változott. És anno Ambrose a szavakba szeretett bele amiket tőle kapott,abban a lélekbe aki írta, Fern akkor csak álmodozott róla,hisz Ambrose egy álom pasi volt,szinte elérhetetlen. Aztán fordul a kocka, jön a megdöbbenés,és minden megváltozik egy picit. Nagyon tetszett ahogy ezután lassan megismerkednek egymással ezzel az új felállással és,hogy Ambrose ha nehezen is de elfogadja az ami történt. Nagyon szomorú és sajnáltam a többieket,de az a tetoválás illetve amiket mond és érez nagyon megható.

És még nem esett szó Bailey-ről. Annyira szerethető karakter volt. Egy hős, egy igazi viccmester, egy kedves álmodozó, és sajnos egy nagyon rossz betegség birtokosa. Nem kell a szuper erő ahhoz,hogy hős legyél elég ha a saját tudásodat és képességedet is felülmúlva próbálsz segíteni.

A fejezeteken belül kapunk visszaemlékezésesek régebbi időpontokból,amik kis apróságokat mutatnak meg az olvasónak. Plusz kapunk sok  Shakespeare idézetes. Egy érdekes játékot ( a két dolog közül te mit választanál) nagyon ötletes szerintem egy megismerkedésnél,sok mindent megmutat amit a sima beszélgetésekből nem szűrne le az ember a másikról.

Ha kellene valami hibát keresnem a történetben 1 lenne talán a háborús részről lehetett volna egy kicsit többet írni,jobban bemutatni akár a kiképzést, akár a napjukat egy háborús övezetben.

Remélem több könyve is megjelenik az írónőnek,de ezt már most nagyon ajánlom mindenkinek :) 

Kedvenc idézetek:

"Olvasás közben az lehetsz, aki csak akarsz. Egy időre elmenekülhetsz saját magad elől."

"-Ezt most úgy mondod, mintha a halál lenne a legrosszabb dolog a világon- vonta meg a vállát a másik. 

-Miért nem az? (…) 

-Szerintem nem. Meghalni könnyű. Az élet az, ami nehéz."

"– Mindenki főszereplő valakinek (…) Nincsenek mellékszereplők."

"az embernek nem a szépség adja meg az értékét."

" azt írtad, jobban szereted az óriáskereket, mint a hullámvasutat, mert az életet nem szabad teljes sebességgel élni, hanem meg kell tanulni vágyakozni, és értékelni azt, amit a sorstól kapunk."