Amie Kaufman – Meagan Spooner: These Broken Stars – Lehullott csillagok értékelés

Cím: Lehullott csillagok
Szerzők: Amie Kaufman-Meagan Spooner

Kiadó: Könyvmolyképző,2016
Fülszöveg: A ​​bizakodásról és túlélésről szóló, időtlen szerelmi történet. Éld át a reményt!

Az Icarus fedélzetén ez az éjszaka is olyan, mint a többi. De hirtelen katasztrófa történik: valami kirántja a hiperűrből a hatalmas luxusűrhajót, és az a legközelebbi bolygóra zuhan. Csak Lilac LaRoux és Tarver Merendsen éli túl a katasztrófát, és úgy tűnik, hogy rajtuk kívül senki más nincs a bolygón.

Lilac az univerzum leggazdagabb emberének lánya, Tarver viszont a nincstelenségből indult. Fiatal kora ellenére már kitüntetett háborús hős, aki régen megtanulta, hogy a Lilac-féle lányok csak bajt hoznak ez ember fejére. De mivel csak egymásra számíthatnak, muszáj együttműködniük, hogy átjussanak a kísérteties vidéken, melyen túl talán segítséget remélhetnek.

És egyszer csak a körülmények dacára Lilac és Tarver ráébred, hogy furcsamód mégis volt valami haszna annak a tragédiának, ami egymáshoz sodorta őket. Mivel a hétköznapi életükben nem lehet közös jövőjük, azon kezdenek el töprengeni, hogy vajon nem lenne-e jobb örökre a bolygón maradni?
Minden megváltozik, amikor rájönnek, hogy mi a titka a lépteiket kísérő, hátborzongató suttogásnak. Lilac és Tarver talán elhagyhatja ezt a bolygót, de azt biztos, hogy már nem lesznek ugyanazok, akik korábban voltak.

Értékelésem : 5/5 

Aztaaaaaaa mindenit. Hát ez a könyv új kedvenc lett, és csak ajánlani tudom. Hol a folytatás ??? 😃

Aki szereti a Sci-fit, az űrben illetve a jövőben játszódó történetet, tele izgalommal, suttogással, egy kis szerelemmel, váltakozó szemszöggel , egy különleges bolygóval akkor feltétlen olvasd el ezt a könyvet. Nem fogod megbánni.

Kezdjük az elején. Már a borító is teljesen elvarázsolt. Olyan gyönyörűűű.

A történet az Icaruson kezdődik ahol találkozik a két főszereplőnk. Lilac a leggazdagabb ember leánya míg Tarver csak egy "katona". Rangilag szinte sosem találkozhattak volna. Ez azért fordul elő mert Tarver ki van nevezve és meg kell jelennie felsőbb körökben. Aztán megtörténik a baj. Az Icarus kiszakad a hiperűrből és lezuhan. A két főszereplőnk egy mentőhajóval megmenekül és egy furcsa bolygón landolnak. Érdekes hisz mintha lenne élet  a bolygón de sehol sincs ember. Közben látják ahogy szintén erre  a bolygóra lezuhan az Icarus és úgy gondolják a mentőcsapatok ott fognak először túlélőket keresni. Így hát elindulnak erdőn-réten-havas hegyen keresztül a

roncshoz. Útjuk során rengeteg különleges dolog éri őket furcsábbnál furcsább. De,hogy mi van a  háttérben sem mi  sem a szereplők nem tudják. Ettől lesz a legizgalmasabb a könyv. Együtt fedezzük fel ezt a furcsa világot, ahol lassan Lilac kibontakozik erősebb lesz (nem apuci pici lánya már), Tarvert pedig még jobban lehet majd imádni a tettei, és szintén a változása miatt. A két író fokozatosan adagolja nekünk az izgalmakat, és ennek a furcsa bolygónak a titkát. 

Na de a könyv vége az olyan,hogy jobb ha nem éjjel olvasod mert nem tudod majd letenni. Én éjjel 2-ig olvastam mert szó szerint letehetetlen. A roncsnál nem járnak sikerrel de megpillantanak a fák között egy házat így oda készülnek menni. És ami ezután történik az...... először sokkolt. Majd gyorsan továbbolvastam, hiszen nem aludhattam el úgy,hogy nem tudom mi lesz a befejezés :D És hát most itt vagyok és szeretném azért tudni majd a jövőjüket, így remélem a Kmk hamar kiadja. 

Szívesen látnám ezt a történetet akár a mozikban is. Látványos lenne és izgalmas. 

Kedvenc idézetek :

"Minden pillanat megismételhetetlen, minden pillanat értékes."

"Egyre csak azt nézem, ahogy folyik le a víz az arcán, sosem követi kétszer egymás után ugyanazt az útvonalat. Ugyanúgy kellene folynia, de ehelyett szétválik, lecsorog, és szinte letáncolnak a cseppek az arccsontjáról. Mintha mindenhol szeretné érinteni a víz."

"Egy pillanatra megmerevedik előttünk a kép: ez a mi világunk, az életünk, ami egy maréknyi széthullott csillagra korlátozódott, melyek félig már elvesztek az ismeretlen űrben."

"– Hová üljek? 

Ülni? Felség, örülök, hogy megkérdezte: hát ebbe a kényelmes fotelba, amit a zsebemben tartogatok Önnek."

"Nem számít, hogy ha megmentenek, az a kettőnk végét jelenti."